Arcokat tegezünk magunknak a tömegből. Mi hívjuk magunkhoz, vagy minket von valami hozzá? Hamvadó fények között pár sugár. Meg kell tudakolni honnan jött? Elég csak elfogadni? Mindent elfeledve? De később se feledd, hogy akkor mindent elfeledtél, nem az voltál, akit alkottak, akkor egy igaz arc kilüktethetett belőled. Várj, és ne várj el. Vigyázz!
Édes melankólia. Olvadás a kietlenségben. Kosztolányi lélektársaként, három szót kívántam mindenkinek Karácsonyra, de inkább az adventre, mert a várakozás talán többet rejt a cél-ünnepnél. Ég, Bohóc, Gyermek. És az ötvözött negyediket: boldogság.
Szépen építkeznek a dolgok, s most én vagyok az, ki kissé háttérbe vonul. Saját arcával, egész lényével, igazi mélyével nem mutatkozik. Egyre bohócabb. Bohóc gyermek. Már nem kis lóti-futi, őszinteségével nem ad vélt-terheket, már az igazat, nevetésben oldja. Próbál adni, és néha fél abba a tükörbe lesni, amit mutat. De szeret egyedül is lenni, megbeszélni magával a dolgokat.
„számon lakat, szívem voltál, mely megszakadt”
Felolvasóest. Adok majd egy listát. Bár nem pótolja az élményt.
Ma is felfedeztem, hogy létezik egy zenélő szökőkút Juhász Gyula idézettel.
Hogy mi történik a dolgok másik oldalán? Fordítsuk meg őket, s vegyük észre, hogy ugyanazt a látványt nyújtják. Hiába nézünk a dolgok mögé, míg a szemünket nem vájjuk ki, és nem fordítunk szemléletünkön is. Figyeld, minden csak ráolvasás, fekete, fekete, fekete. És életre kelnek magvaink. Múlt, tapasztalat, félelem, és még mennyiféle alkotó!
„miért nem érzem jól magam, kényeztethetnélek. elboríthatnálak csókkal, s elveszíthetnélek”
Figyeld meg a kagylóhéj-lelkem, egy Kosztolányi verset rejt. Elárul, és a legnagyobb tanácsot adja mindenkinek, aki igazán olvassa!
Szeretettel
Vigyázz.
Ez a nagy pillanat.
Egy ember jön feléd, bemutatkozik,
már tárja kezét, most lát legelőször,
rád néz
s elviszi majd az arcod, a hangod
s őrzi.
Lélek csak az ember a többi
emberek lelkében,
törékeny gondolatokból faragott,
száztitku, halovány emlék,
mely néha a fellegekig magasul.
Légy méltó e testvéráhitatos várakozására
s remegjen által a tudat,
hogy most történhet valami,
ami még nem volt,
mióta áll a világ
s Isten kezében se reszketett úgy
sáranyagod, mint most
az ő kezében,
ki megteremt igazán,
fényből, szeretetből,
Ő, a te rokonod,
Ő, a te Urad, Istened.
Nézz rá,
büszkén s alázatosan is,
mint aki megszületett és aki meghal.
Ne félj.
Röpitsd feléje a te életed
s egyedülvalóságod, mely neki
oly idegen,
hogy beleborzong
és megért.
Légy őszinte, tiszta, bátor.
Adj példát.
Szemvillanás csak s kész a bűn
és az örökre tart,
örökre büntet,
öngyilkos haraggal
és összetöri az emlékedet,
téged.
Ne hazudj.
Ne halj meg.
Élj benne.
Ez a nagy pillanat.
Vigyázz.
