nem kell mindig jönnöd, csak azért, hogy hülyeségeket kérdezz. csak tedd, amit én is tettem mindig. próbáld meg jól érezni magad, akkor is, amikor úgy gondolod, hogy te vagy a legutolsó a teremtmények sorában. ne hidd el, hogy rosszul vagy: engedd, hogy az Isten magáévá tegye a tested és a lelked, add át magad neki a csenden vagy az élet hétköznapi dolgain keresztül, mint amilyen, mondjuk a lépteid kopogása az utca kövén, vagy a lehulló eső formája az ablaküvegen, a színek csodája, de ugyanígy egy vacsora elkészítése, vagy a lakás kitakarítása. Minden lehet ima, ha teljes szívünkből a jelen pillanatra figyelünk.
Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának. Higgy!
Hidd el, hogy meg tudod csinálni!
Eleinte zavart leszel és bizonytalan. Aztán úgy érzed majd, hogy mindenki azt hiszi, becsaptad. Erről szó sincs, és ezt te is tudod, csal tudatosítanod kell magadban. A földkerekség minden elméje könnyen hajlítható a rosszra: félnek a betegségtől. az idegen megszállástól, az erőszaktól, a haláltól. Próbáld meg visszaadni nekik az elveszett örömöt!
Legyél derűs!
Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, 
amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. nevess hangosa, nevesd ki azt az embert, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon. Neves ezeken a patetikus helyzeteken, hiszen te vagy az Isten megtestesülése, és ennek ellenére még mindig elhiszed, hogy az Isten bizonyosan férfi, és szabályokat ír elő. Problémáink többsége valójában nem egyébből fakad, mint a szabályok követéséből.
Koncentrálj!
Ha nem találsz semmit, amire összpontosíthatnál, akkor figyeld a légzésed. figyeld, hogy lép be az orrodon az isten fényfolyama. hallgasd a szívverésed, kövesd gondolataidat,a miket nem tudsz iránytani, és uralkodj a kényszeren, hogy rögtön fölkelj valami „hasznosat” csinálni. üldögélj mindennap néhány percig tétlenül, és aknázd ki ezt a semmittevést, amen
nyire csak tudod.
Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie.
Nagyon szeretnélek látni, amikor arról adsz leckét másoknak, amit éppen tanulsz. Ez az élet célja: a kinyilatkoztatás! Ha csatornává alakulsz, és meghallgatod önmagad, meg fogsz lepődni, mire vagy képes. Létezik egyfajta hétköznapi szertartás, amely a testeden, a szemeden, a kezeden keresztüláramló energia által csodákat művel. A szertartás a monoton hétköznapiság átváltoztatása valami mássá, valami ritmikussá, ami magába szívja az Egységet. Ezért hajtogatom folyton: legyél más, még akkor is, amikor, mondjuk, mosogatsz. Úgy mozgasd a kezeidet, hogy ne legyen két egyforma mozdulatod, de tartsd a ritmust!
Ha úgy érzed, segít, próbálj magad elé képzelni valamit: virágokat, madarakat, egy erdő fáit. De ne elszigetelt dolgokat, mint amilyen a gyertyaláng. Gondolj valami csoportos dologra! És tudod mit fogsz észrevenni? Hogy nem te döntötted el, mit fogsz látni.
Mondok egy példát a madarakkal: képzelj el egy repülő madársereget. na? Hány madarat láttál? Tizenegyet, tizenkilencet, ötöt? Van némi fogalmad róla, de a pontos számot nem tudod. Akkor honnan jött ez a gondolat? Valaki odatette. Valaki, aki tudja a madarak pontos számát,. és a fákéát, a kövekét, a virágokét. valaki, aki ezekben a másodpercekben is gondoskodik rólad, és megmutatja neked a hatalmát.
Az vagy, akinek hiszed magad.
Ne ismételgesd folyton, amit a pozitív gondolkodás híve sulykolnak, hogy „igen szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni”. nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. És ha kétségeid támadnak, csak tedd azt amit mondtam. Ahelyett, hogy megpróbálnéd bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.
Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindnet tudsz. győzd meg őket arról, hogy igazuk van, hiszen mindannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy el hisszük-e.
Hidd el!
