Erdei manók süvege bukkant fel pár koszos kis cipőben

6.
Meleg nosztalgia. Habos együttlét. Csokiszinfónia. Gyermeki öröm. Édes szabadság. Mértéktelenül.


-köszönöm-

Az egyetlen fontos dolog, amikor elhagyjuk ezt a világot, azok a szeretet-nyomok lesznek, amelyeket hátrahagyunk.

3.

Reményik Sándor - Örök szerelem

Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.

Így öregedtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán

Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem
A

jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.

4.

"Mi, veletek ellentétben, nem

a tudásra törekszünk; a teljesség teremtményei

vagyunk, és a más

ok iránt érzett együttérzésünk minden egyéb érzelmünknél erősebb. Magunkra vállaltuk a tanítók és a hírvivők szerepét.

A mi tanításunk azonban nem hasonlít az emberekéhez;

mi szeretet és játék által tanítunk."

5.

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt.

Adventi lélekpiramis

2.

Annyi út, annyi rejtély ötvöződik benne. Apró rétegei ráncként üzennek a sorsküzdelmeiről, évgyűrűként a sok ezer évről, mióta megszületett. A csúcsa a legtörékenyebb, de legfényesebb is, hiszen itt találkozik minden egyes alkotóeleme, a nap sugaraival. Mélységében harmónia, melegség és biztonság lakozik. Óv minket életeken át.

-köszönöm-

Advent

1.
- Éppen erre a vízre szomjazom - mondta a kis herceg. - Adj innom...
Egyszerre megértettem, hogy mit keresett! Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa. - Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam. - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

-köszönöm-

Edda

nem kell mindig jönnöd, csak azért, hogy hülyeségeket kérdezz. csak tedd, amit én is tettem mindig. próbáld meg jól érezni magad, akkor is, amikor úgy gondolod, hogy te vagy a legutolsó a teremtmények sorában. ne hidd el, hogy rosszul vagy: engedd, hogy az Isten magáévá tegye a tested és a lelked, add át magad neki a csenden vagy az élet hétköznapi dolgain keresztül, mint amilyen, mondjuk a lépteid kopogása az utca kövén, vagy a lehulló eső formája az ablaküvegen, a színek csodája, de ugyanígy egy vacsora elkészítése, vagy a lakás kitakarítása. Minden lehet ima, ha teljes szívünkből a jelen pillanatra figyelünk.

Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának. Higgy!

Hidd el, hogy meg tudod csinálni!

Eleinte zavart leszel és bizonytalan. Aztán úgy érzed majd, hogy mindenki azt hiszi, becsaptad. Erről szó sincs, és ezt te is tudod, csal tudatosítanod kell magadban. A földkerekség minden elméje könnyen hajlítható a rosszra: félnek a betegségtől. az idegen megszállástól, az erőszaktól, a haláltól. Próbáld meg visszaadni nekik az elveszett örömöt!

Legyél derűs!

Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. nevess hangosa, nevesd ki azt az embert, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon. Neves ezeken a patetikus helyzeteken, hiszen te vagy az Isten megtestesülése, és ennek ellenére még mindig elhiszed, hogy az Isten bizonyosan férfi, és szabályokat ír elő. Problémáink többsége valójában nem egyébből fakad, mint a szabályok követéséből.

Koncentrálj!

Ha nem találsz semmit, amire összpontosíthatnál, akkor figyeld a légzésed. figyeld, hogy lép be az orrodon az isten fényfolyama. hallgasd a szívverésed, kövesd gondolataidat,a miket nem tudsz iránytani, és uralkodj a kényszeren, hogy rögtön fölkelj valami „hasznosat” csinálni. üldögélj mindennap néhány percig tétlenül, és aknázd ki ezt a semmittevést, amennyire csak tudod.

Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie.

Nagyon szeretnélek látni, amikor arról adsz leckét másoknak, amit éppen tanulsz. Ez az élet célja: a kinyilatkoztatás! Ha csatornává alakulsz, és meghallgatod önmagad, meg fogsz lepődni, mire vagy képes. Létezik egyfajta hétköznapi szertartás, amely a testeden, a szemeden, a kezeden keresztüláramló energia által csodákat művel. A szertartás a monoton hétköznapiság átváltoztatása valami mássá, valami ritmikussá, ami magába szívja az Egységet. Ezért hajtogatom folyton: legyél más, még akkor is, amikor, mondjuk, mosogatsz. Úgy mozgasd a kezeidet, hogy ne legyen két egyforma mozdulatod, de tartsd a ritmust!

Ha úgy érzed, segít, próbálj magad elé képzelni valamit: virágokat, madarakat, egy erdő fáit. De ne elszigetelt dolgokat, mint amilyen a gyertyaláng. Gondolj valami csoportos dologra! És tudod mit fogsz észrevenni? Hogy nem te döntötted el, mit fogsz látni.

Mondok egy példát a madarakkal: képzelj el egy repülő madársereget. na? Hány madarat láttál? Tizenegyet, tizenkilencet, ötöt? Van némi fogalmad róla, de a pontos számot nem tudod. Akkor honnan jött ez a gondolat? Valaki odatette. Valaki, aki tudja a madarak pontos számát,. és a fákéát, a kövekét, a virágokét. valaki, aki ezekben a másodpercekben is gondoskodik rólad, és megmutatja neked a hatalmát.

Az vagy, akinek hiszed magad.

Ne ismételgesd folyton, amit a pozitív gondolkodás híve sulykolnak, hogy „igen szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni”. nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. És ha kétségeid támadnak, csak tedd azt amit mondtam. Ahelyett, hogy megpróbálnéd bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindnet tudsz. győzd meg őket arról, hogy igazuk van, hiszen mindannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy el hisszük-e.

Hidd el!