szerelmes versek a szabsághoz

Most távoli földrészekről szólok neked
kedvesem
távoli emberekről
kiknek lelkét a szolgaság
és testét kikezdte a rák
lepra tüdővész malária
kik együtt kelnek együtt feküsznek
az éhséggel
kiknek életét kikezdte a nyomor
de hű maradt hozzájuk a reménység
kikkel el akarják feledtetni négyszögletes-lelkűek
hogy mi az ember
de hű maradt hozzájuk a reménység
kik bíznak benned mint anyjukban sem bíztak
mert anyjuknál is több vagy
Távoli földrészek
távoli emberek kiáltását
hozza a rádió
az újság
az esti szél
halld meg őket kedvesem
halld meg
és szeresd őket

csak úgy lehetsz enyém
ha mindenkié vagy

a létezőt..fogalmakba...

és mi is az, ami itt van? a vászon?az ecsetvonások?a színfoltok?...
egy pár parasztlábbeli,és semmi más. és mégis. a lábbeli kitaposott belsejének sötét nyílásából a munkásléptek fáradsága mered elénk. az otromba lábbeli megbízható súlyosságában benne sűrűsödik a lassú járás szívóssága a szántóföld messze nyúló, örök egyforma barázdái között, amelyek fölött a zord szél süvít.bőrébe beivódott a föld zsíros nyirka.talpai alatt ott lapul a föld néma biztatása, gabonaajándékának csendes érlelődése és érthetetlen maga-feladása a téli ugar puszta kopárságában. ezt a lábbelit áthatja a panasztalan szorongás a biztos kenyérért, az újra átvészelt ínség szótlan öröme, a szülés érkeztén érzett remegés és a halál fenyegetésétől kelt reszketés. a földhöz tartozik ez az eszköz, és a paratszasszony világa őrzi meg

kövek, állatok, keressétek meg magatoknak Orpheuszotokat..

állandó mozgás magasság és mélység között és a magasság és a mélység érzése, mintha állandóan lépcsőn mennék fölfelé, megpihenve néha a felhőkön, látva a Napot, s látva az árnyékot

"csak az itt, csak a most"

Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen. Franz Werfel híres regényében (amely A meg nem születettek csillaga címet viseli), olvasható ez a mondat, ami talán a legfontosabb: AZ, AMI VAGY, MÁR JUTALOM ÉS BÜNTETÉS AZÉRT, AMI VAGY. Érted? Földi tartózkodásod során soha ne érezd úgy, hogy tartozások, adósságok nyomasztanak, mert ezek nem léteznek. Minden számla mindig meg van fizetve - az életeddel!
Hagyjuk a fenébe a jövőt! Először is, nem tudhatjuk, hogy mennyi vonatkozik belőle ránk! Úgy hallottam, hogy az ember halandó. És a jövő éppen olyan irrealitás, mint a múlt. Még nincs. Ne foglalkozzunk vele! Jézusnak igaza van: Elég minden napnak a maga baja. És mikorra várod a mindennapi kenyeredet? Mára! Csakis mára.

Emlékezés egy stagediving fesztiválra

belevéstük magunkat a videókba és fotográfiákba