Keresek. Egy embert. A sínpárok találkozóján. Vágánykapcsoláskor. Nappá zsugorodva az években. A körforgásból leválva. Lehullva a múltnak, egy Új-ként, mert nem Tegnap vagy, és nem is Holnap! Nem tervből születtél a régi sebeken. Te voltál maga, a fájdalmas jelen! (amikor köszöntöttek, s mikor búcsúztattak…) Nem, ez nem a másik. Te vagy. (amikor meztelenül csodálkoztál, s mikor végül meztelenül csodálkozol majd…) Természetellenes! De Természetté szeretne válni. Ha bevégzi sorsát, beavatódik. Az ő matériáját szüntelen mossák. Folyton avatják, ünnepélyesen a vélt vért suvickolva. Nem… A kezek szentek. És nem nyúlnak a másikért, ha nem vehetnek el. Ha nincs fosztogatás, nincs segítség sem. Inkább egy mosógép motoz a háttérben, ebben a mechanikává degradált lombikban, és azzal mossák Őt. Mesterség szült, tehát te is csak egy leszel az arctalan nép-gépben, bábozhatsz magaddal marionett bábú! Mégis! Keresek. Egy embert. A sínpárok találkozóján…..
