Ül a vékony Mária És ölében a Fiú Szélefuvásnyi gyenge zajt hall Összerezzen: itt az angyal S ő is tudja: minden angyal Iszonyú Iszonyú szél volt márciusban Nagy piros égbolt szél-parázs Nem volt este hogy lehussant S óriás volt óriás Szél-borzolta sas-szinü szárnya Be sem fért a cseppnyi házba És a szeme barna árnya Vadmadáré karikás Hogy dülöngött az a ház Jött az ajtón ablakon jött fedélen és falon Mész között kő között Négy égtájról körbefújó Szélsuhogásba öltözött Most az angyal hóban áll És a hó most térdig ér Egymagában áll a háznál Némábban a némaságnál Hóba tűzött régi nádszál Hó-belepte sziklevél
.megfagyott nyomok.
lakatlan kő, hever a hátam, emlékek nélkül, nélkülem, az évmilliók halott hamujában. Hideg szél fújdogál.