és mi is az, ami itt van? a vászon?az ecsetvonások?a színfoltok?...egy pár parasztlábbeli,és semmi más. és mégis. a lábbeli kitaposott belsejének sötét nyílásából a munkásléptek fáradsága mered elénk. az otromba lábbeli megbízható súlyosságában benne sűrűsödik a lassú járás szívóssága a szántóföld messze nyúló, örök egyforma barázdái között, amelyek fölött a zord szél süvít.bőrébe beivódott a föld zsíros nyirka.talpai alatt ott lapul a föld néma biztatása, gabonaajándékának csendes érlelődése és érthetetlen maga-feladása a téli ugar puszta kopárságában. ezt a lábbelit áthatja a panasztalan szorongás a biztos kenyérért, az újra átvészelt ínség szótlan öröme, a szülés érkeztén érzett remegés és a halál fenyegetésétől kelt reszketés. a földhöz tartozik ez az eszköz, és a paratszasszony világa őrzi meg
