még akkor is, ha reménytelen...

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.

"Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.

Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget."

mélyre ásni, és nézelődni magamban..

Ha a csend beszélni tudna......,
Négymilliárd hangon szólna,
Mindarról mi bennük rejtve él.

Vágydal szólna száz szólamra, minden gondolat dobolna,
Millió szó összefolyna, ezer nyelven kavarogna,
S a világnak nem lenne titka.

Ha zene nélkül volna dallam,
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat, szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád.
De több van mit szemed láthat,
De több mit füled hall,
S valakinek a csend szavak nélkül..
S valakinek a csend szavak nélkül is vall.

Ha a csend beszélni tudna,
Hol nevetne, hol meg sírna,
Fekete is fehér volna talán.

Vallomások, látomások, víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok megtörhetnek, széttörnének,
Tükörfalán a beszédnek...

Ha a csend beszélni tudna....

...az igazi...

...nem az, hogy odamegyek hozzád, és karonfoglak..

....ha majd egyszer szótlanul fogom kérni, és te szótlanul engeded majd meg....az lesz az....

Az egyetlen út....

A tiszta szeretet

(Néha nagyon segítene egy ölelés.
Mintha mostanában senki sem hagyná, hogy szeressem.
De biztos, bennem van a hiba....
Lehet hogy én sem hagyom, hogy engem szeressenek...?!?)

Egy hullámvasút-játék rajtam kívűl....

...de vajon aki kívűlről figyel, az nincs benne? Aki csak az Égre néz, már az is az Ég részese....Talán....Talán kívülről tisztábban lehet látni....


„te ilyenkor takarítasz, amikor bulizni kellene menned, mint mindenki más?!”

igen.

És hiába hívnak a biciklisek critical mass után jatéba bulizni.
Hiába látom egyesek szemében a közeledni akarást felém.
Hiába szimpatikusak. A legtöbb esetben, nem hagyom meg az embereknek azt, hogy közel kerüljenek hozzám.Én szétosztom magam. Mindenki kaphat: segítséget, odafordulást, figyelmet belőlem.De akinek a lelkem ajándékozom.........., az vagy nem fogja megérteni, vagy nem foglalkozik vele, vagy eldobja, vagy egyszerűen csak megbánt.....
A nyitás mindig szentség.Szeretni, pedig nagyon sok módon lehet.
„Többféle módon lehet a másik emberben önmagunk másik felét megtalálni.”
Inkább itthon várakozom. Inkább csak egyedül vagyok, és gondolkozom…
Olyanokon például, hogy:
Csak azok a dolgok lehetnek igazán az enyéim, amelyeket nagyon mélyen megértettem a szívemben. A megértést lehet cáfolni. De akkor, abban a helyzetben, egy igazi üzenet lehetett, mikor megkapta az ember. Ami pedig már a miénk, azt el kell engedni, mert minden birtokunk megkötöz, a földhöz ragaszt, és uralkodási vágyat, akaratokat szül. De mi nem irányíthatunk semmit és senkit…Nem szabad ráerőltetni akaratunkat senkire, akármi is az… Ráadásul, miért gyűjtsünk kincseket a földön? Ahol a moly és a rozsda emészti majd fel? Semmi sem lehet örökké a miénk, még önmagunk sem. Ha kaptunk valamit, ajándékként kell tekintenünk rá, és sokszorozunk azzal, hogy megosztjuk olyannal, akinek nincs. Mennyire visszájára fordul egy magadban tartott mosoly, egy egyedül megevett sütemény, egy drága beszélgetés, amiből valaki magányosan kimaradt.. Ami igazán a miénk lehet, azokat a jelenben, a pillanatokban kell megragadni. Mert utána már csak a lelkünk őrzi, utána már csak az emléke lehet a sajátunk, ami nagyon képlékeny egy dolog, könnyen tovaszáll…….

Ha sokmindened van, akármikor elveszítheted.

Ha nincs semmid,
akkor lehet tiéd minden.

"Minden Egész eltörött.
Minden láng csak részekben lobban.
Minden szerelem darabokban.
Minden Egész eltörött."

érteni?!

Ma megértettem, hogy semmit nem értettem eddig, és semit sem értek még ma sem az Életben.....

(Ezt jó tudni. Ezer kérdésem van.

Ezer titkom.

Ezer válaszom.

Mindneből másra asszociál.

Újat s újat feltételez.

Kibont megannyi szálat.

Idegenként mégis a rendszer része.

Életemen kívűl minden él.

kívűl.

pontok. végek. zárások.

felkijáltójelek! figyelmeztetések!

kettőspontok: tapasztalások:átjárók

vesszők, forgások, újra és újra besorolások

???? )

A képről, amiről levágtak...

Sosem voltunk. Azt hinnénk egy kép bizonyíték. De arról is eltűnhetünk. Kivágnak róla. Mintha nem ismernének. Már nem akarnak ismerni. Semmibe vett énünk, visszatekint abból az űrből, amit maguk mellett hagynak azon a képen…. Majd gyilkos zenét írunk, s mi is kiöljük magunkból azt, aki egyedül maradt a világ szemében. Csupán azért, hogy ne fájjon többé.. De nem fog? Újabb kattanások. Mással. Meddig? Amíg ő is megismeri a megismerhetetlenséged. Mert "az idegen mindenhol idegen, bárhová teszem"…..

Persze, langy szavak: megmásíthatatlan, örökké. Faragjuk idő-szobraink. Felfoghatatlanok ezek a távolságok, amelyek a közeledés mögött lapulnak. Ezeken a fényképeken az angyalok démonokká torzulnak. Kedvesen nézel rá, majd lehányod.. Igen, ez az idegenek sorsa…. Akármelyik képre kerülnek…. Ők nem homályosulnak. Egyszerűen eltűnnek. Most még vannak, holnap nincsenek… Pedig sosem voltunk senkik…. Érthetetlen.... De mégsem mi írjuk, hanem valaki más.. bennünk…

Félek. Végül mindig kívül maradunk. Mindig messze.” Milyen csonka ma a hold”…. Mennyire széttöredezett a táj… és ami bennem van? „Félig mély csönd és félig lárma”…
Az emberek miért csak játékként tekintenek egymásra?

.. tudod én átölelném az egész világot ha volna olyan

Titokban rettegünk a rókától, mert meg akar szelídíteni. De miért lenne más? A vég mindig az volt, hogy vissza kellett térnünk a saját bolygónkra, egy új kis hercegként, és új rózsára kellett vigyáznunk……De miért lenne más?
A rókák mindig becsapnak. Pedig türelmet tanulok. Felelős vagyok azért aki megszeret. Vigyázok arra, akit szeretek. Aztán arra ébredek, hogy a közös képeinket szétszakították… Pedig felelős vagy azért aki megszeretett, és vigyáznod kellene arra aki szeret!....
Üresen állok…Mindennek háttal. .Háttal álmodva. egy falnak fordított tükörként.. Félek várni, félek a rókáktól…

sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk...
virággal vártak és
mondták hogy gyõztünk
de csak a lesütött szemüket, a földre
szegezetttekintetüket lestük
és láttuk, nem akad senki köztük, egy olyan,
aki komolyan merné venni,
hogy a vérébe van amit a szemével lát.
valami
azt súgja neki hogy csak abban higgyen, akibe biztos hogy nem fog beleszeretni
pedig a vérébe van
tudja õ is
sosem voltunk senkik
mindenhonnan
jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegen
mindenhol idegen
de bárhová teszem, sosem hagy egyedül, átlát a szemeden

az idegena haverod, õt nézd!
kilesi ha néznek, figyeli ha nõ van,
és úgy érzi közelebb menne
mindig észbe kap hogy ezt nem õ írja
mások írják benne
a kapucnis arcok ülnek egy teremben
írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok
belétek
bennetek
hagyjátok............
sosem voltunk senkik, mindenhonnan jöttünk.....

Ha ezt megérted...

Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.

/Füle Lajos/

"lennék valakié"

Reflektor helyett, csak a néma félhomály emlékeztet egy 13 éves forma kislányra, aki kagylóhéjjal vágott neki a tenger kimerésének. Na ő az, aki most napjait csendességben tölti. Persze pörgős, nevetős álarcok árán. De mégis, ő igazán érzi belül a hiányt, mintha kihullott volna a kezéből valami megfoghatatlan. Mintha végre egy csillag lett volna, és talán egy pillanatig el is hitte, hogy lehet az övé, de akkor Pilinszky bácsija újból szólt, és …:

„De láthatod, az istenek,a por, meg az időmégis oly súlyos buckákat
emelközéd-közém,hogy olykor elfog aszeretet tériszonya éskicsinyes aggodalma.”

S ezek után, ha nincs kommunikáció-hamisítás, akkor nincs kommunikáció sem. Már csak az maradt neki, hogy szívét rímekbe zárja; s hagyja, hogy ez a csodás hatalom, melyet költészetnek neveznek, újból és újból megszülje (de már nem erre a rothadó világra), gyermekké tegye (de már nem ember gyermekévé), felrázza (de már nem az álomból, hanem az ébredésből) és megríkassa (de már…..).Így a barátok melege, az emberek tátogása, a szerettek hiánya, az Üresség minden egyes frázisa metafora sorrá alakul. Ráfűződik egy végtelen spirálra, akármelyik apró gyöngy-darabja. Mindenből nyolc szótag lesz, csönd, közelség, és elvonulás a tömeg-magány elől, rejtőzés egy magányos sarokba. És már csak ül és vár. És Ír,Ír,Ír,Ír,Ír, Ír,Ír,Ír,Ír,Ír, Ír,Ír,Ír,Ír,Ír, Ír,Ír,Ír,Ír,Ír,Ír,s Ír,sír……….. (sírig).

És itt fejeződne be.. De én mindig akkor Kezdem, mikor más azt hiszi, hogy itt a vég. Egy érzés, poéta-tudat voltaképp nagyon emberi. Miazhogy! Lehet a legemberibb, csak a mélyére kell látni. Emberi vagyok. Semmi jelző. Pusztán: ember. Ahogy Kertész Imre mondaná: „az egzisztencia mindig magányos”.Erick Fromm pedig: „a szeretet tett”. Szerinte legmélyebb szükségletünk, hogy megszabaduljon láncainktól, és legyőzzük elkülönültségünket. De milyen hosszú is az Út Lélektől lélekig….

(„Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy
össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit
sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van
tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? „)

Nem csoda, hogy a napokban írt verseimben is a hiány képei kerültek elő, s az időtlenség kemény órakattogásai csapják hátamba az ostort. Persze, szigeteket helyezek el, álmokat magamban. Most Jókai Senki-szigetére gondolok, ahol él még a remény, és Tímár mégis találkozhat a szerelemmel, Noémivel.
Na most akkor jöjjön egy kis Ady. Folyton megújulok benne. Paradoxonokat helyez belém, ezzel készít ki. Olyan korpuszokat találok művei között, hogy elmegy tőle a kedvem, aztán meg felfedezem kötetében a világirodalom legszebb versét, mostani érzéseim „legleglegjét”. És ez a szuper ego-ember, olyat alkot, amellyel rácáfol önmagára, és minden sorával kifejezi azt, ami bennem és hiszem, hogy még sokunkban működik.
Azt hiszem, nem szabad kihagynom, hogy mikor irodalom órán, ahhoz a sorhoz értünka versben, hogy: „Szeretném, hogyha szeretnének”, én nem tudom, hogy milyen képet vághattam, de az biztos, hogy mélyen szeretett tanárom, kiszólt, csak hozzám a katedráról: „ne félj, a zsák úgyis mindig megtalálja a foltját!” Na most fejts meg kedves olvasóm bennünket! :) Ráadásul ma is megkaptam, hogy nem értenek, mert túl elvont vagyok. E miért? Nem célom, hogy értsenek. Meg különben sem vagyok rokona, sem ismerőse senkinek.. De ha valaki egyszer, talán látva akarna látni engem, ha tényleg érdeklek valakit, akkor őt kérem, ha egy kis darabot fel szeretne fogni belőlem, hát ízlelje meg ebben a versben az összes kifejezést. Semmi elvontság. A bejegyzésem személyét is szándékosan váltottam E/1-be, és igyekeztem nem színezni és egyszerű lenni, ahogy csak tőlem telik, illetve a legkönnyedebb szavakkal leplezni önmagamat s az érzéseimet. :)
Tehát…

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

/Ady Endre/

Elnézést! Bárcsak elszavalhatnám.. Mert óriási átéléssel lehet. És fokozódik, fokozódik. A csúcson pedig: „Lennék valakié” befejeződik. Egyáltalán nem csoda, hogy mikor Ady felolvasta, Gulácsi is gyémántokat könnyezett a meghatódottságtól.
Ez a két szó…. Hogy lehet így?! * (itt zárták a termet, szóval most befejezem) Én miért nem tudom ilyen tökéletesen kifejezni a valakihez való tartozás vágyát?
Voltaképp ezt érzem én is. Nem akarom, hogy legyen valakim, nem akarok birtokolni. Magam szeretném odaajándékozni. Azt mondják, hogy én darabokra töröm a szívem, hogy mindenki kaphasson belőle. Tehát azzal, hogy senkié nem vagyok, mindenkié lettem. Senki is vagyok, tehát Minden. De néha…Néha arra gondolok, lehet, mégis létezik számomra valaki, egy felhőbe írt név, akinek… átadhatnám a szívem. Annak az egyetlen szívnek, aki az én Valakim…

„Lennék valakié”