Persze, langy szavak: megmásíthatatlan, örökké. Faragjuk idő-szobraink. Felfoghatatlanok ezek a távolságok, amelyek a közeledés mögött lapulnak. Ezeken a fényképeken az angyalok démonokká torzulnak. Kedvesen nézel rá, majd lehányod.. Igen, ez az idegenek sorsa…. Akármelyik képre kerülnek…. Ők nem homályosulnak. Egyszerűen eltűnnek. Most még vannak, holnap nincsenek… Pedig sosem voltunk senkik…. Érthetetlen.... De mégsem mi írjuk, hanem valaki más.. bennünk…
Félek. Végül mindig kívül maradunk. Mindig messze.” Milyen csonka ma a hold”…. Mennyire széttöredezett a táj… és ami bennem van? „Félig mély csönd és félig lárma”…
Az emberek miért csak játékként tekintenek egymásra?
.. tudod én átölelném az egész világot ha volna olyan
Titokban rettegünk a rókától, mert meg akar szelídíteni. De miért lenne más? A vég mindig az volt, hogy vissza kellett térnünk a saját bolygónkra, egy új kis hercegként, és új rózsára kellett vigyáznunk……De miért lenne más?
A rókák mindig becsapnak. Pedig türelmet tanulok. Felelős vagyok azért aki megszeret. Vigyázok arra, akit szeretek. Aztán arra ébredek, hogy a közös képeinket szétszakították… Pedig felelős vagy azért aki megszeretett, és vigyáznod kellene arra aki szeret!....
Üresen állok…Mindennek háttal. .Háttal álmodva. egy falnak fordított tükörként.. Félek várni, félek a rókáktól…
sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk...
virággal vártak és
mondták hogy gyõztünk
de csak a lesütött szemüket, a földre
szegezetttekintetüket lestük
és láttuk, nem akad senki köztük, egy olyan,
aki komolyan merné venni,
hogy a vérébe van amit a szemével lát.
valami
azt súgja neki hogy csak abban higgyen, akibe biztos hogy nem fog beleszeretni
pedig a vérébe van
tudja õ is
sosem voltunk senkik
mindenhonnan
jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegen
mindenhol idegen
de bárhová teszem, sosem hagy egyedül, átlát a szemeden
az idegena haverod, õt nézd!
kilesi ha néznek, figyeli ha nõ van,
és úgy érzi közelebb menne
mindig észbe kap hogy ezt nem õ írja
mások írják benne
a kapucnis arcok ülnek egy teremben
írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok
belétek
bennetek
hagyjátok............
sosem voltunk senkik, mindenhonnan jöttünk.....
