„te ilyenkor takarítasz, amikor bulizni kellene menned, mint mindenki más?!”
igen.
És hiába hívnak a biciklisek critical mass után jatéba bulizni.
Hiába látom egyesek szemében a közeledni akarást felém.
Hiába szimpatikusak. A legtöbb esetben, nem hagyom meg az embereknek azt, hogy közel kerüljenek hozzám.Én szétosztom magam. Mindenki kaphat: segítséget, odafordulást, figyelmet belőlem.De akinek a lelkem ajándékozom.........., az vagy nem fogja megérteni, vagy nem foglalkozik vele, vagy eldobja, vagy egyszerűen csak megbánt.....
A nyitás mindig szentség.Szeretni, pedig nagyon sok módon lehet.
„Többféle módon lehet a másik emberben önmagunk másik felét megtalálni.”
Inkább itthon várakozom. Inkább csak egyedül vagyok, és gondolkozom…
Olyanokon például, hogy:
Csak azok a dolgok lehetnek igazán az enyéim, amelyeket nagyon mélyen megértettem a szívemben. A megértést lehet cáfolni. De akkor, abban a helyzetben, egy igazi üzenet lehetett, mikor megkapta az ember. Ami pedig már a miénk, azt el kell engedni, mert minden birtokunk megkötöz, a földhöz ragaszt, és uralkodási vágyat, akaratokat szül. De mi nem irányíthatunk semmit és senkit…Nem szabad ráerőltetni akaratunkat senkire, akármi is az… Ráadásul, miért gyűjtsünk kincseket a földön? Ahol a moly és a rozsda emészti majd fel? Semmi sem lehet örökké a miénk, még önmagunk sem. Ha kaptunk valamit, ajándékként kell tekintenünk rá, és sokszorozunk azzal, hogy megosztjuk olyannal, akinek nincs. Mennyire visszájára fordul egy magadban tartott mosoly, egy egyedül megevett sütemény, egy drága beszélgetés, amiből valaki magányosan kimaradt.. Ami igazán a miénk lehet, azokat a jelenben, a pillanatokban kell megragadni. Mert utána már csak a lelkünk őrzi, utána már csak az emléke lehet a sajátunk, ami nagyon képlékeny egy dolog, könnyen tovaszáll…….
Ha sokmindened van, akármikor elveszítheted.
Ha nincs semmid,
akkor lehet tiéd minden.
akkor lehet tiéd minden.
