mai könnyeim...........

(szemközt)

beköltözött,
de még csak passzív lakó;
ugyanazokban a szobákban
jár-kel,
ugyanazokon az útvonalakon;
nem közelít, nem tágít,
csak éppen párhuzamos;
nem közeg, nem akadály,
csak éppen jelenlét;
egyre nehezebb
első személyben beszélni


mennyi jel!

hangtalan szélben a

hajlongó fák

utcakanyarba szorult tanúvallomás

. . . . .

kék szódásüveg sárga sétabot

szüreti pukkanó békák erezik a csendet

a sétabot kampója

erezetlen

. . . . .

golyók! golyók!

játékháború!

szénsavpezsgés!

. . . . .

a leveleket

senki nem illeszti vissza a fára

. . . . .

a lehetetlenségig!

a lehetetlenségig!

még közelibben messzebb

. . . . .

ahol három szív kettő

. . . . .

egy fa lehet kétes?

. . . . .

ha látnák a halak!

halcsontra vetkőztek a fák

egy egész fenyves

. . . . .

virradó gyökerek

nappali lombok

alkonyodó gyümölcs

. . . . .

és tudni a reménytelenről

többet mint méltányos

. . . . .

habos fulladás

hermelinzuhatag

. . . . .

ártatlanság

alvajáró bűnök

. . . . .

megtorpant megváltás

félbemaradt kereszt

. . . . .

kisiklás előtti másodpercek

váltók kattogása csipkézi

a riportfotók szélét

. . . . .

menjetek innét a kamerával!

ember haldoklik itt nem valaki

. . . . .

keletről bezúgó ostorcsattogás

tűéles rovátkák a hóban

valaki járt itt

. . . . .

elég a tundrák hatalmából!

sosem elég a tundrák hatalmából!

. . . . .

hagyjátok élni az ösvények görbületeit!

nem hagyjuk!

. . . . .................................................................................... /Mészöly Miklós/

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

/Babits Mihály/

.........
egyedül egy sötét wc-ben, ahol többen figyelnek az emberre, mint labdadobálásnál.........

.... Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!

(...)

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél rám, de nem értenéd a dolgot.....

/Tankcsapda.../